A kutya fejlett idegrendszerrel rendelkezik, érzelmi élete összetett, bizonyos vonásokat tekintve hasonló az ember érzelmi életéhez. Kommunikációs eszközök, gesztusok és viselkedésformák sokasága utal az állat kedélyállapotára: a vidámságot farlának csóválásával, vagy akár csaholással jelzi, ha pedig szomorú, úgy viselkedése is passzívvá válik, lelassul. A kutya ismeri a félelem és a bűntudat érzését, az adott fajtát jellemző temperamentum és az őt ért ingerek függvényében lehet izgatott vagy morózus, ideges vagy higgadt, önfeledten boldog vagy akár levert. A kutya hajlamos a féltékenységre és a sértődékenységre, az irígységre és a bánatra, bizonyos esetekben pedig kedélybetegségbe eshet. Jól megfigyelhetők az érzelmi élet zavarai: a láncon tartott, bántalmazott vagy elhanyagolt ebek gyakorta válnak agresszívvé, miként az erőszakos gazda kutyája is gyakorta elsajátítja az embertől ellesett viselkedést. A tartós konfliktusok-melyek megoldására a kutya képtelen-neurózist idézhetnek elő, a feldolgozhatatlan stressz labilissá teheti, a sorozatos kudarcélmények pedig depressziót okozhatnak a kutyánál. Abban az esetben, ha fizikai igényeit nem tudja kielégíteni (mozgás, munka, játék), akár önfejűvé, kezelhetetlenné vagy kiszámíthatatlanná válhat. Sose feledjük: a kutya képes alkalmazkodni, ám alapvető szükségleteit és ösztöneit nem tagadhatja meg. Ha a gazda meg tudja érteni a kutya természetét és igényeit, és biztosítja számára az alapvető fizikai és érzelmi szükségleteket, úgy boldog és kiszámítható viselkedésű barátra tehet szert. |