A kutya nevelése kölyökkorban kezdődik, legelőször saját nevét kell megtanulnia, majd az alapvető parancsokat kell elsajátítania ("Gyere ide!", "Helyedre!", stb.) Fontos, hogy kis barátunk szobatisztává váljon, és le kell szoktatni azokról a viselkedésformákról, illetve gesztusokról, melyek számára természetesek, de az ember számára roppant zavaróak. A fölugrándozással a kutya heves szeretetét fejezi ki, kedvencünk ily módon biztosít minket szimpátiájáról, ám a folyamatos szökdécselés hosszabb távon mérhetetlenül zavaróvá válik. Korántsem szép látvány a saras tappancsok nyoma a kabáton és a nadrágon, a felcseperedett eb pedig kevésbé szerencsés esetben fel is lökheti gazdáját a nekifutásból intézett "támadások" során. Ezért a felugráló kiskutyának meg kell fogni a mellső lábait és el kell távolítanunk magunktól, majd helyére kell parancsolni. Az eb idővel megtanulja, hogy az ugrándozás a gazda következetes elutasítását vonja maga után, ezért leszokik róla. Az ültetés nemkülönben a nevelés alapvető része, minden kutyának el kell sajátítania; a legegyszerűbben jutalomfalatkákkal lehet erre rávenni az ebet. Nem szabad, hogy a lakásban tartott kutya felugráljon az ágyakra és a fotelekbe, ezért meg kell vele értetni, hogy a bútorzat az emberek kényelmét szolgálja, a fekhelyek és az ülőalkalmatosságok számára tabutárgyak. Ha a kutyát nem kondícionálják erre zsenge kölyökkorában, úgy a felcseperedett állat borzalmasan szemtelenné válhat, és rengeteg problémát okozhat. Nemkülönben fontos, hogy a kutya ne zaklassa az asztal körül ülő embereket holmi jutalomfalatok reményében. Az eb asztalról való etetése minden szempontból ellenjavallott: semmiképpen ne szoktassuk a kutyát a család étkezőjébe, mert jelenléte roppant zavaróvá válhat. Tudvalévő, hogy a kölyökkutyák folyamatosan rágcsálnak, ezért ha nem biztosítunk a kiskutya számára "biztonságos" rágnivalót, úgy a bútorokon, a kerítésen, cipőkön, egyéb használati tárgyakon fogja kipróbálni fogait, és károkat okoz környezetében. Egy kifőzött marhacsont vagy egy fakanál tökéletesen megfelel erre a célra, miután mindkettő kellően ellenálló, de a tartós rágás során mégis elkopik (a kölyöknek lesz sikerélménye). A kölyök számára biztosítani kell egy saját kuckót, melyet elfogad helyének. Ez - lakásban tartott eb esetében - lehet egy sarok, egy kosár, egy pokróc, de nagyon fontos, hogy ezt saját birodalmának tekinthesse.