A kutya legfontosabb érzékszerve az orra. A kutatók szerint az ebek szaglása kb egymilliószor fejlettebb, mint az emberé, ezért környezetüket legfőbbképpen szagok alapján ismerik meg és azonosítják. A kutya számára a szagok színes formákat, foltokat és örvényeket alkotnak, "tapintható" valóságként veszik őket körül, tehát fizikai támpontokat nyújtanak, és éppoly jelentősséggel bírnak, mint az ember számára a látás. A kutyák elképesztő ügyességgel találják meg a vad nyomát, messziről kiszagolják a tüzelő szukákat, sőt, még a föld alá rejtett elektromos vezetéket is könnyen meglelik. A kutya megjegyzi az egyes emberek és fajtársai, számára kedves tárgyak és a különféle táplálékok szagát, és képes felkutatni a szag forrását (bevásárlószatyor esete). Tény, hogy a kutyák szaglása korántsem nevezhető egységesnek, hisz bizonyos fajták híresen jó orral, megint mások kissé tompább szimattal rendelkeznek, de már az újszülött kiskutyák is remekül használják ezen érzékszervüket. A kutyák hallása nemkülönben fejlett, és sokkalta precízebb, mint az emberé: nem csupán szélesebb hangtartományban hallanak, de játszi könnyedséggel találják meg az adott hang forrását. Az alacsony jelszintű hangokra éppúgy felkapják a fejüket, mint egy teherautó hangos zajára, ám a magas hangok kellemetlen érzést, vagy akár fájdalmat is okozhatnak számukra. A kutya hamar megjegyzi a gazda és a családtagok beszédhangját, illetve az általuk keltett egyéb hangokat; a lakásban tartott eb már a lépcsőházban visszhangzó lépésekből tudja, éppen melyik barátja érkezik haza. A kutya hallása az idő múlásával gyöngül; megesik, hogy az idős ebek a halkabb szót nem, csak a hangosabb utasításokat értik meg. A kutyák látásával kapcsolatban sok tévhit ismert. Egy közkeletű tévedés szerint a kutya színvak, ám valójában az ebek látása bikromatikus, tehát másként érzékelik a színeket. Az egyes fajták látóképessége nagymértékben eltérhet, de tény, hogy a kutyák vizuális érzékelése korántsem nevezhető gyengének, sőt, szürkületi fényviszonyok közt jobban látnak, mint az ember. Az emberi alakokat már 100 méterről is felismerik, a nyílt terepen dolgozó vadászkutyák pedig akár 800 méterről is észreveszik a mozgó állatokat. Fontos tudni, hogy négylábú barátaink nem csupán a színeket illetően látnak másként, mint az ember: térbeli látásuk gyenge, ám látóterük sokkalta tágasabb, mint az emberi szem látótere. A térbeli látás azonban fejleszthető, és a lakásban tartott kutyák esetében mindig rosszabb, mint azon fajtársaiknál, akik sokat tartózkodnak a szabadban. |